Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta.
„Lepke, lepke, szállj a tenyerembe, nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek".
Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék,
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék!
CIRMOS CICA HAJJ,
HOVÁ LETT A VAJ?
OTT LÁTOM A BAJUSZODON,
MOST LESZ NEKED JAJJ!